Anyakönyvek a családfakutatásban

A kutatás alapvetően anyakönyvek segítségével történik. Természetesen szükség szerint egyéb levéltári dokumentumokból is lehet kutatni.

Ha időben visszafelé haladunk, akkor 1895-ig állami anyakönyveket találunk.

1895 előtt egyházi anyakönyveket vezettek a különböző felekezetek. Ezért 1895 előtt szükséges tudnunk, hogy a keresett ős melyik felekezethez tartozott. Az egyházi anyakönyvek nyelve egy ideig magyar, de minél régebbi anyakönyvről van szó, annál valószínűbb, hogy latin, német, vagy valamilyen más nemzetiség nyelvén íródtak. És az is igaz, hogy minél régebbi anyakönyvben kutatunk, annál nehezebb lehet kiolvasni az írást. Sok esetben az anyakönyv sérült, vagy az írás elmosódott, elhalványodott, esetleg az anyakönyv hiányos. Nehezítheti a kutatást, ha a keresett ős nevét hibásan jegyezték le. Sokszor egészen elképesztő elírásokkal találkozhatunk.

A latin ábécétől eltérő speciális ábécé is nehezítheti az olvasást. Ilyen például a német Sütterlin írás, amellyel gyakran találkozunk, ha német felmenők után kutatunk az 1700-as években.

Nehézséget okozhat például görögkatolikus felmenők kutatása során a glagolita, esetleg cirill ábécével íródott anyakönyvek kibogozása is.

Időben visszafelé haladva egyházi anyakönyveket körülbelül 1690-ig találunk, Magyarországon ugyanis a török kiűzése után vált rendszeressé az anyakönyvek vezetése.

Ezzel nagyjából el is érkeztünk a családfakutatás lehetséges végpontjáig. Magyarországon 1690 előtti időkből nem igazán rendelkezünk anyakönyvekkel.

Ezért szerencsés esetben az ősök felkutatása eddig az ideig lehetséges, vagyis időben körülbelül 300 év felmenőit tudjuk kutatni.

Kivételt a nemesi felmenőkkel rendelkező családok képezhetnek.

A nemesi családokra vonatkozóan az anyakönyveken kívül számos egyéb levéltári dokumentumból is nyerhetünk adatokat az 1690 előtti időkre is.